Blog

 

Vagyok aki vagyok, én már ebben az életemben másvalaki nem leszek, csak a következő körben, mert hiszem, hogy újjászületek, de ebbe most részletesebben nem megyek bele. 🙂 Még mindig ismerkedem magammal, 36 éve ezt teszem. Sokszor rácsodálkozom a lényemre, mint egy érdekes, új emberre, néha meglepődöm miket tudok, hogy mennyi minden van bennem. Néha úgy érzem nehéz ÉN-nek lenni, és nagyon komplikált dolog együttélni velem, de szerencsére ahogy egyre jobban ismerem magam, kevésbé érzek így. Korábban, napi szinten ostoroztam magam és éreztem rosszul, mert azt gondoltam kevés vagyok és egyben túl macerás.

Ma már nem akarok más lenni, mint aki vagyok, szeretném ebből kihozni a legtöbbet ami csak kihozható, pedig régen aztán képzeletem magamról minden féléket. Az jó ha az embernek vannak álmai, kell is, hogy legyenek és minél nagyobbak annál jobb, mert annál nagyobb boldogság elérni őket. De azért az megnyugtató, hogy már nem gondolok téves dolgokat és tisztábban látom a képet, ha a tükörbe nézek.

Mi is ez az önbizalom dolog? Nekem van erről egy elképzelésem, ezt fogom leírni, nem kell egyetérteni velem, de elmondom, hogy szerintem mit is jelent és honnan meríthető, ha úgy érezzük nincs.

ÖN bizalom, vagyis bízom magamban, tudom, hogy meg tudom csinálni. Ez a dolog nem máshonnan jön, nem másoktól hanem csakis belőlem fakad, a magammal kötött “szerződésem” a lényeg. Vannak elképzeléseim magamról, ideális képek, hogy hogyan, s mint kellene létezni, a dolgokat alakítani, kézben tartani az ügyeket és szépen haladni előre. Nos, igen, ez egy “szerződés”, amit magammal kötök és abban vannak általam felállított mércék és határok, amikről úgy érzem el kell érni vagy éppen nem szabad átlépni. Hogy ez a “szerződés” mit tartalmaz, az mindenkinek teljesen egyéni, nincs egy szabványosított formája, minden emberi lény teljesen más keretek között gondolkodik, van akinek sokkal tágabb az a tér amit még kényelmesen be tud tölteni, át tud látni, képes kontrollálni, gondoljunk csak pl.: Beyoncéra. Az ő határai nagyon tágak, egy átlag emberhez képest sokkal grandiózusabb teljesítményekre képes és sokkal nagyobb léptékben gondolkodik, ezért is lett ő a Bolygónk szupersztár énekesnője, az a nő, akit szerintem a világon mindenhol ismernek. Beyonce számomra az önbizalom megtestesítője, mindig nagyon határozottan képviseli az érdekeit, művészként is maximumot nyújt a színpadon, lehet szeretni vagy nem szeretni, az értéke és az elért eredményei, vitathatatlanok és tiszteletre méltóak. Byonce híres arról, hogy mennyire etikusan dolgozik és milyen keményen, amikor díjakat adnak át neki, vagy mások nyilatkoznak róla, ezt a két tulajdonságát mindenki kiemeli. Én úgy ítélem meg, hogy itt lehet a kulcs, ami az önbizalmát is adja, mert ő a magával kötött szerződését bizonyosan nem rúgja fel és betartja a saját játékszabályait, ezért is tud maximálisan megbízni abban, hogy képes elérni a céljait és véghezviszi amit eltervez. Nyílván az ő élete sem fenékig tejfel, a nehézségeiről és a lelki problémáiról szinte sosem kommunikál, így ezekről nem tudunk semmit, viszont amit tudunk abból jól látható, ez a nő nagyon ki van békülve magával és pontosan tudja mit akar és azt meg is valósítja.

Ott volt Marylin Monroe, egy másik szupersztár, csak éppen nulla önbizalommal. Sokan fejtegetik és nem értik, miért szenvedett annyit ez a gyönyörű színésznő és miért nem tudott hinni magában? Talán azért mert túl sokat adott mások véleményére és mivel sosem kapott igazi, elfogadó szeretetet, mert valójában, mégha fizikálisan volt, de lelki értelemben nem volt Édesanyja és senkije, aki gondoskodott volna róla, így nem tudta tartani magát az önmagával kötött szerződéséhez, mert sosem magyarázták el neki, hogy milyen sok múlik azon, hogy milyen viszonyban van önmagával és, hogy erre a kényes kapcsolatra vigyázni kell. Beleegyezett sok mindenbe, amivel legbelül nem értett egyet és folyton belesodródott bántalmazó, lelkileg kizsigerelő és leértékelő helyzetekbe, kapcsolatokba, és aztán a végén mindig hibáztatta magát és szenvedett, amiért nem tudott az lenni, aki igazából szeretett volna, butus, szőke, szexbomba szerepeket alakító nő helyett, komoly, drámai színésznő. Ha szerette volna magát és várt volna egy kicsit, idősebb korára biztosan beérett volna és megtalálták volna a komolyabb szerepek, de nem várt addig,  fiatalon, máig tisztázatlan körülmények között elment, itt hagyta ezt a földi poklot, ami az élete volt. Elnézve az utolsó, róla készült fotósorozatot egy végtelenül szomorú és kiégett embert látok a képeken, aki már minden reményét feladta, így nem is tudok azon csodálkozni, hogy ilyen korán ennyire szomorú vége lett a történetének.

Szándékosan két szélsőséges példát hoztam, mert jól látható, hogy milyen az amikor valaki rendelkezik önbizalommal és milyen az, amikor nem. Persze az is igaz, hogy a családi háttér és a neveltetés is közrejátszik ebben, bizonyosan könnyebb hinnie magában annak, aki sok pozitív megerősítést kapott gyerekként és szeretettel foglalkoztak vele, mint az, aki egy kedves szót nem kapott és csak a lelki terror, a macerálás és a bizonytalanság jutott neki osztályrészül. Ezzel együtt az ÖN bizalom, amit a magyar nyelvünk annyira tökéletesen és szépen leír, tényleg csakis rajtunk múlik. El tudom képzelni /és ismerek is ilyen embert/ akivel nem bántak kellő szeretettel gyermekkorában, mégis nagy önbizalommal rendelkezik, mert ő egyszer valahol rájött, hogy ez a dolog, bizony az ő kezében van és senki mástól nem függ mit gondol magáról és hogyan fut neki egy-egy feladatnak. Igen, nehéz dolog ezzel szembenézi, egyszerűbb másokra, meg a körülményeinkre áthárítani a sikertelenségeinket vagy azt, ha hibázunk, de ha nagyon őszintén magunkba nézünk, tudnunk kell, hogy önbizalmat nem tudunk mástól kapni, csak magunktól és az önbizalom bizony akkor múlik el, amikor sorra olyan dolgokat teszünk, amikről érezzük, hogy nem helyes, így az a bizalom amit magunkba vetettünk sérül. Ez egy törékeny dolog, egy kényes egyensúly és egy olyan barátság, amit nem nehéz eltékozolni, de igen nehéz helyrehozni és újraépíteni, ha már egyszer leromboltuk. Ha megszegtük a szerződést, ráadásul többszörösen, akkor érezhetjük úgy, hogy nem érünk semmit és, hogy bizony nem vagyunk arra méltók, hogy szeressük magunkat, pedig ez egy nagy tévedés, mert igenis méltó vagyunk rá, bármi is történt a múltban. Aki elég bátor ahhoz, hogy ezzel szembenézzen, az bármikor újrakezdheti és köthet magával egy új szerződést és elhatározhatja, hogy ezúttal be fogja tartani a szabályokat és aki így dönt az képes is rá, hogy ezt megtegye.

De hogy ne csak másokkal példálózzak, elmesélem, hogy az én szerződésemben például akkor történt szabályszegés, amikor nem vállaltam kellő felelősséget barátságokért, kapcsolatokért, munkákért és a végén azt vettem észre, hogy már semmi önbecsülésem, vagy ami megmaradt, az is csak halványan pislákol és bármikor jött egy szellő, ami kiolthatja. Szerencsére, én nem vagyok a homokba dugom a fejem típus, képes vagyok farkasszemet nézni a hibáimmal és a rossz döntéseimmel és a felelőtlen tetteimmel. Amikor ráeszméltem arra, hogy mennyi mindent elrontottam, akkor nagyon fájt és nehéz volt elviselnem, de mégis ez kellett ahhoz, hogy én is újra tudjam építeni, a magam által, szépen fokozatosan leépített önbizalmam. Konkrétumokkal nagyon hosszú lenne ezt a történetet elmesélni, egyszer majd leírom egy könyvben, de bogbejegyzésnek, most ennyi belőle pont elegendő.

Zárásként szeretnélek megkérni, hogy szeresd magad, és hidd el, hogy nagyon értékes ember vagy, ezért ne értékeld le magad, mert ez bűn és ha elköveted újból és újból, akkor csak egyre rosszabbul leszel. Senki sem tökéletes, mind csinálunk hülyeségeket, de ha szembe tudsz nézni a tetteiddel és képes vagy a jelenben tenni azért, hogy a jövőben majd másképp csináld, akkor nincs veszve semmi! Írd alá azt a szerződést és meg fogod látni, saját magaddal nagyon kifizetődő jóban lenni.