Mixtape.
Aliquam lorem ante, dapibus in, viverra quis, feugiat a, tellus. Phasellus viverra nulla ut metus varius laoreet quisque rutrum.

Instagram

YOULI MUSIC /Élmények /AZ ÉN ONLINE NAPLÓM – VÉGE VAN A NYÁRNAK

Blog

AZ ÉN ONLINE NAPLÓM – VÉGE VAN A NYÁRNAK

Youli – Ősz

Vége van bizony és azért ezt a címet adom a bejegyzésemnek, mert gyerekkorom egyik kedvenc dala is így kezdődött, amit akkoriban rongyosra hallgattam, és hát ki ne ismerné Móra Ferenc: A cinege cipője versét, amin szerintem még sok generáció fog felnőni, hiszen valahogy ez a kedves, egyben szomorú kis történet – a cinegéről, aki hoppon marad, mert Varjú Varga Pál nem hajlandó cipőt készíteni neki a hosszú utazásra – annyira szerethető és egy örök klasszikus, ami sosem fog kimenni a divatból. Az én életemben ez mindenképp egy meghatározó kis vers, amit a Kaláka együttes megzenésített, és én természetesen gyerekként állandóan hallgattam, így minden Szeptemberben el kell énekelni, még akkor is, ha az ősz egy ideje elég rövid és már nem pont olyan, mint kicsi koromban és persze a tél sem olyan, de ettől még a Szeptember a nyár végét és az őszi szezon kezdetét jelenti.

Mivel nagyon szép és eseménydús nyaram volt, úgy éreztem megér egy bejegyzést, már csak azért is, mert mostantól heti rendszerességgel fogok bogbejegyzést írni, hasonlóan ahhoz, mint mikor valaki naplót vezet, és ehhez a napló szerű feljegyzés sorozathoz a 2021-es nyaram összefoglalása, egy jó kezdő téma.

Fotó: Kovács Zoltán

A nagy lezárások után  – szerintem az egész zenész szakma nevében mondhatom, hogy – nagyon nagy fellélegzés volt, amikor júniusban újraindultak a koncertek, persze nem volt egyszerű az idei nyár a szervezőknek, sok helyen 2-3 hét alatt kellett gyorsan összerántani egy fesztivált, mert annyira sokáig húzódott a bizonytalanság és mire már láthatóvá vált, hogy lehetőség lesz koncertek megtartására, addigra letelt az előkészületekre és a szervezésre szánt idő, legalábbis ami a korábbi menetrend alapján megszokott volt. Ennek következtében (legalábbis nálam) a koncertdátumok is elég nehezen alakultak ki, de Júliusra már szépen betelt a naptár. A nyár a Swing A La Django újpesti koncertsorozatával indult, ennek keretében 7 helyszínt látogattunk meg a zenekarral, ebből egy helyszín volt, ahol koncert közben egy dühös úr odalépett hozzám és megkért, hogy vegyük le a hangerőt, mert nagyon hangosak vagyunk…kicsit kiakadtam ezen a kérésen, egyrészt mert már ment a koncert és én inkább az énekléssel foglalkoztam volna, mint a felháborodott lakóval, aki kikérte magának, hogy mi ott zenélünk az ablaka alatt, másrészt, egy hivatalosan meghirdetett, nyilvános, köztéri koncertsorozat sajnos ezzel jár, nem lehet elvárni a zenekartól, hogy játsszon halkan, a követelést részéről így nem is értettem és egyáltalán nem éreztem jogosnak. Ezt az utólag inkább vicces sztorit leszámítva a 7 koncert nagyon jól sikerült, mindenhol nagy szeretettel fogadtak minket. Énekeltem Gödöllőn Mozart áriákat, felléptem Hajdúszoboszlón, a Campus Fesztiválon, volt koncertem Békéssámsonon, ahová személyesen a Polgármester Annus István hívott meg, zenéltünk Balatonlellén és a Bőköz Fesztiválon, szerepeltem egy előadással, teltház előtt a Gyulai Várszínházban. Énekeltem Iván Szandra barátnőmmel Egerben, ahol Szolnoki Petit random felhívtuk a színpadra és ő annyira kedves volt és menő, hogy bevállalta (imádom a hangját és a személyiségét) majd a koncert után Szandrával és a managerével Eszterrel sorban álltunk kürtőskalácsért. Ez a sztori azért vicces, mert már zárni készült a kalácsos hölgy, de még volt néhány kisütni való tészta bekészítve, mi 3 darabot vettünk és így már csak kettő maradt. A mögöttünk álló család egyik tagja, egy fiatal lány, mikor utánunk sorra kerültek, és kiderült, hogy már csak 2 kürtőskalács van a bajsza alatt megjegyezte: “Ó dejó, hogy megvettétek az összeset!”. Én ezt persze meghallottam, (a zenésznek jó a füle, nekem különösen, mindent meghallok, vigyázz mit mondasz a hátam mögött :D) és persze nem bírtam ki, hogy ne reagáljak, ezért hátrafordultam és nagyon kedvesen azt mondtam: “Nem tudtuk, hogy ez az összes, amit megveszünk.” Ő úgy tett, mintha nem hallotta volna, de sebaj, mert ezután a kalácsos hölgy hangosan megjegyezte,: “Maradt még egy, szóval így hármat tudok adni!” Na tessék – gondoltam magamban – ez akkor szépen meg is oldódott, mindenki jól járt. 😀 De hogy erről a koncertről még írjak valami pozitívat, egy kedves férfi odalépett hozzám miután lejöttünk a színpadról és amíg várakoztam az indulásra, és azt mondta: “Ahogy Titeket hallgattalak, nem akartam elhinni hogy Magyarországon ilyen van!”. Pedig van, itt vagyunk és az ilyen visszajelzések annyira jól tudnak esni, ez a mondat Szandrának és nekem is nagyon sokat jelentett!

Augusztus elején elutaztam Afrikába (erről lesz egy külön bejegyzés és videók is érkeznek hamarosan) ami óriási élmény volt, feltöltődve hazajöttem és már mentem is muzsikálni. Ezzel így el is telt a nyár, és hipp-hopp elkezdődött a Szeptember, most meg már én is újra része vagyok a napi pörgésnek, mintha ez a nyár nem is lett volna, olyan gyorsan elmúlt. Sokat gondolkodom azon, hogy gyerekkoromban egy nap milyen lassan telt el, a nyári szünet is egy örökkévalóságnak tűnt. Emlékszem, hogy mennyit kellett várni péntek reggeltől, hogy este legyen és nézhessem a Nagyszüleimnél a Dallast és mennyire sok volt az az egy hét, mire megnézhettem a kultikus sorozat következő epizódját. Még 20 éves koromban is végtelennek éreztem a rendelkezésemre álló időt, nem izgultam semmin, gondoltam még nagyon sok időm van arra, hogy karriert építsek és befussak, mint énekes és még rengeteg időm van, hogy megtaláljam az igazit, stb. Aztán jött a 30-ik születésnapom és azóta, mintha felgyorsították volna a felvételt, csak úgy suhannak el az évek mellettem. Ezzel egyedül vagyok vajon, vagy más is így érzi? Nagyon furcsa, ahogyan ez a nyár is elillant, még épp hogy csak elkezdtem élvezni a finom meleg napsütést, már vehetem is elő a meleg kabátot és a pulcsikat.

Most persze megint újra “nyár lett” egy kis időre, amit nagyon élvezek, ugyanis minden nyáron rájövök, hogy ez a nekem való évszak! Ilyenkor végre úgy öltözhetek ahogyan jól esik, nem kell állandóan a rétegekre és a praktikusságra fókuszálnom, hogy meleg is legyen a szett meg kényelmes is. Valaki egyszer megjegyezte nekem: “Milyen jó, hogy itt a tél, a nők végre tudnak öltözködni!” Én ugyan biztos nem, én a tél beköszöntéig tudok öltözködni, utána csak küzdök a hideggel és próbálom megóvni a testem a kihűléstől, de hogy még divatos is legyek közben meg csinos, arra már nem jut energia. 😀 Viszont nyáron…nyáron csak úgy szárnyalok a napsütésben és ezzel együtt a kreatív energiáim is csak úgy áramlanak visszatarthatatlanul. Afrika is ezért volt számomra ideális hely, mert ott nem éreztem a civilizáció nyomását, a folyamatos rohanási kényszert és élveztem a napsütést, a finom meleg levegőt /kivéve azon a szavannai éjszakán, amikor majd meg fagytam, de erről még mesélek/.

Szóval itt az ősz és nekem sok tervem van a jövő évre, viszont addig is míg ezeket a terveket megvalósítom, minden héten csütörtökön beszámolok arról mi van velem, mit érzek, gondolok épp és remélem Ti majd olvassátok és egyszer majd leülünk és személyesen megvitatjuk a dolgokat amiket érzünk és gondolunk.

 

Horányi Juli

Budapest, 2021.09.16.