FÁJ címmel nemrég megjelent az új dalom. Mindenki azt kérdezte: “Juli, jól vagy, minden rendben Veled?” szokatlan volt a közvetlen környezetem számára, hogy ilyen címmel adok ki dalt, ami a szakításról szól. Nem jellemző rám, ezt gondolták és nem értették, hogy lehet az, hogy akinek rendben van az élete, férjnél van, boldog, az miért foglalkozik ezzel a témával? 🙂
Egyfelől megértem őket, és mindenkit megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, rendben vagyok. Másfelől, miért ne írhatnék dalt a fájdalmaimról? Nekem talán nincs semmi ami fáj, velem nem történt semmi olyan amit nehéz volt feldolgozni? Jó, tény, hogy a legutóbb megjelent dalaim nagyon pozitív hangvételűek voltak és ezután a sorozat után meglepő lehetett egy ilyen dalt hallani tőlem, de ha őszinte vagyok, akkor írok ilyet is, mert ez is én vagyok, ez is bennem van, mint minden emberben, aki erre a Bolygóra született. Mindannyiunknak vannak veszteségei, fájdalmas emlékei, nekem is, sőt, sokkal több is, mint azt bárki gondolná. Az, hogy minden nap igyekszem ezeken felülemelkedni és előre tekinteni, nem azt jelenti, hogy nincs a mélyben semmilyen trauma amiről beszélhetnék.
Nagyon is vannak traumák, és többek között az is az egyik új évi fogadalmam, hogy többet nem fogom cenzúrázni magam és ezeket jó mélyre elásni a fiókom legaljára, ahova sok dal került már, miután én magam megijedtem, hogy mennyire őszintén kitárulkoztam egy-egy dalban, amit az éjszaka közepén írtam. Mert ez valahol egy kitárulkozás, akárhogy is vesszük, kiadom a legbelső, legféltettebb titkaimat, azokat az élményeket, amiket nehéz másokkal megosztani. Miközben erről szól a művészet, kiadni mindent és hatást gyakorolni másokra.
Szóval vettem egy nagy levegőt és kiadtam a FÁJ-t és most sorra dolgozom a többi dalon, és van még néhány ehhez hasonlóan mély zene készülőben és én ezt nagyon élvezem és csak remélni tudom, hogy Ti akik majd hallgatjátok, szintén élvezni fogjátok és tudtok majd kapcsolódni.
NÉZD MEG A KLIPET, KATTINTS IDE
A szövegről még beszélek kicsit: mindenkit hagytak már el (akit nem, az nagyon szerencsés :)). Az elhagyás nem csak szerelmi értelemben tud megtörténni, engem például hagyott már el Manager, mert nem hitt bennem és nem tudtunk együtt dolgozni, kiadó, mert nem láttak bennem hosszú távon fantáziát, zenészek, akik már nem akartak tovább velem együttműködni, barátok, akiket megbántottam, emberek, akik nem tudtak tovább jönni velem az úton. Mind-mind egy-egy szakítás. Elkezdődik, lelkes vagy, boldog, tele vagy tenni akarással és hittel, bízol a dologban és elképzeled a fényes jövőt. Aztán jönnek a félreértések, a kudarcok, a nehézségek, a problémák és szépen lassan a kapcsolat legyen az baráti, szakmai, vagy szerelmi, elkezd elhalni, tönkremenni. A reményekből vádak, a lelkesedésből harag, a fényes jövőből fájdalmas múlt lesz. És miért? Mert teszünk érte. Én is tettem érte, elrontottam, nagyon sok mindent. Rosszul kommunikáltam, nem voltam érthető, nem voltam szimpatikus, nem voltam szerethető, nagyon sokszor, és ezt mind a kapcsolataim bánták. Persze vannak emberek akik igazán szeretnek és még ha hibázol is kapsz tőlük új esélyt és bebizonyíthatod, hogy képes vagy jobban csinálni, de a legtöbb ember nem ilyen, a többség hamar elfárad, kimerül, elengedi a kezed, mert nem tud és nem is akar foglalkozni a problémáiddal. Elrontottad, nem voltál jó? Oké, akkor menj a fenébe! Nem akarom a felelősséget áthárítani, de sokaktól nem kaptam igazi esélyt, azt a kis időt amit kaptam nem tudtam jól kihasználni és mivel így alakult, hát egyszerűbb volt gyorsan odébb állni.
De én tanultam a hibáimból, most már nagyon vigyázok, odafigyelek, tudom hol a banánhéj amin el lehet csúszni és mielőtt rálépnék, gyorsan eltakarítom az útból. Ugyanakkor meg kell nézni azt is, mit várhatok el a másiktól, mert tudom, mindig csak annyit lehet elvárni, amit a másik képes megadni. Egy kisbabától nem várhatod el, hogy járjon és beszéljen, mert még nem tart ott, leginkább ezzel a példával tudom ezt kifejezni.
Egyébként (és most jön a záró gondolatom) ha elolvasod a szöveget, az utolsó sor ez: “Belehalok, de túlélem!” és igen, ezt akartam üzenni, hogy túl kell élni, túl lehet élni, nyilván egy pontig, mert van, hogy a test végleg elfárad és a szellem is feladja, de addig bármi túlélhető és ezt most nagyon erősen kell hinnünk, mert ami napjainkban zajlik közvetlen mellettünk, az maga az őrület, a káosz a zűrzavar és az embertelenség, így ezekben az időben csak az az egy biztos gondolat lehet, amibe kapaszkodhatunk: mindig lehet tenni azért, hogy dolgok jobban menjenek és képesek vagyunk túlélni bármit, mert így lettünk megteremtve.
FÁJ DALSZÖVEG:
Horányi Juli – Dénes Viktor
FÁJ
Helló, én vagy, akit elhagytál
Üres a polc, ahol Te voltál
Éjszaka már csak a semmi vár
Fekete keret lóg a falamon
Nem vagy benne, nem vagyok én sem
Külön pózolunk egy másik képen
Csak magamnak mondom,
Nem hívlak fel, de tudnod kell
A lelkem ordít a végtelenbe
Nem tudhattam, hogy így lesz vége
Refrén:
Hiányzol és
Fáj, fáj, fáj ez az emlék
Visszajár még
Pedig már nem, nem, nem vagy velem
Csak álmomban vársz engem
Fáj, fáj, fáj ez az emlék
Megtalál még
Engedlek menj, menj, menj nélkülem
Belehalok de túlélem
Most még józanul létezem
De holnap már nem emlékszem
Hogy merre voltam és ki volt velem
A cérna elszakadt, találsz majd másikat
Óóóóó, eső után is kisüt a nap
Újrafestem a mosolyomat
Refrén:
Fáj, fáj, fáj ez az emlék
Visszajár még
Pedig már nem, nem, nem vagy velem
Csak álmomban vársz engem
Fáj, fáj, fáj ez az emlék
Megtalál még
Engedlek menj, menj, menj nélkülem
Belehalok de túlélem