Olvastam egyszer egy címlapon, amikor sétáltam az utcán és a szemem megakadt egy újság plakátján. Már nem emlékszem melyik újság volt az és ki volt a címlapon, de ez a mondat nagyon megfogott, mert mélyen egyetértettem vele és egyetértek a mai napig.
Akkoriban, mikor ez a címlap szembejött velem az utcán, 16 éves voltam, hozzáteszem sajnos azóta sem igen láttam ilyen címlapot, amin egy ennyire konkrét és fontos mondat szerepelt volna. Nem a címlapokat akarom ezzel leértékelni, de egy ideje nem sűrűn látok kiemelve ilyen tartalmas gondolatokat…
Hogy ez miért van, nem tudom…de minden esetre ez az egy mondat, amit akkor láttam azon a plakáton, életem végéig el fog kísérni.
Azt hiszem manapság kedvesnek lenni nem menő, inkább ciki vagy gyenge dolog, mert az a menő ha kemény vagy, ha kúlarc vagy, ha beszólsz, ha erőszakoskodsz, ha fenyítesz, ha megmutatod ki a király! Hiszen azzal aki menő nem lehet szívózni, azzal aztán senki ne merjen ujjat húzni! Miért érzem úgy, hogy ez egy óriási kamu? A menőknek nincs rossz napjuk, annak aki menő nincsenek gondjai, nincsenek szülei akikért aggódik, vagy akiket elvesztett, barátai akik cserbenhagyják, szerelme, aki megbántja, pénze ami elfogy és céljai amiket el akar érni? Aki kemény annak nincs szíve, ott legbelül valahol mélyen? Az nem egy érző ember, nem egy sérülékeny test, ami bármikor elpusztulhat? Aki ember és a Föld nevű bolygón él, annak ugyanazok a gondjai, azt ugyanaz az univerzum nyomasztja, annak ugyanúgy nem fenékig tejfel az élete. És mi van azokkal, akik mindezek ellenére tudnak szeretni, tudnak kedvesek maradni, tudnak bízni másokban? Nem sokkal nagyobb erő tudni azt, hogy sérülékeny vagy és ennek ellenére szeretettel és figyelemmel fordulsz mások felé?
Nekem a szüleim a példák, egyiküknek sem volt könnyű élete, a múltjukban mindkettejüknek sok-sok nehézséggel kellett megbirkózni és mégis kedvesek és emberek maradtak, nem keményedtek meg, nem utálták meg a világot, hanem megtanulták elfogadni önmagukat és másokat is. Sosem tanítottak arra, hogy legyek bunkó ha velem is az valaki, sosem mondták hogy a problémákra az a megoldás, hogy szemétkedünk és rosszindulatúskodunk. Mindig azt látom Tőlük, hogy igyekeznek a legjobb szándékuk szerint intézni a dolgaikat, hogy mások hasznára legyenek és sosem azon ügyködnek, hogy hogyan ártsanak, hanem, hogy hogyan hozzák a ki a legtöbb jót a helyzetekből amikben benne vannak.
És igen, kedvesnek lenni szerintem menő és az, aki kedves szerintem csodálatot érdemel és megbecsülést. És azt kell mondjam a kedves emberek lassan olyan kevesen vannak, hogy múzeumban kellene őket kiállítani, mint a dinoszauruszokat, mert kihalóban van ez a faj: a kedves ember. De miért? Nem csak az erdőket írtjuk, hanem a kedves embereket is, nem csak a Bolygót pusztítjuk hanem a jó szándékot is azzal, hogy azt gondoljuk: na ha ez kedves akkor tök lúzer, majd jól átverem és kész!
Miért nézzük hülyének azt, aki kedves velünk? Valószínűleg azért, mert megszoktuk, hogy azokat vesszük emberszámba, akik durvák és akiktől félni kell. Ez az én nézőpontom szerint egy helytelen beidegződés és rossz minta, és szerintem semmi értelme lenézni azokat akik rendesek és túlértékelni olyanokat, akik lehet, hogy sokkal ártalmasabbak, mint amilyen kúlnak tűnnek. Mindannak ellenére ami trendi és ami menőnek számít, én azokat tisztelem akik kedvesek és jók.
‘Mondhatod, hogy álmodozó vagyok, de nem én vagyok az egyetlen. Remélem egy nap majd csatlakozol hozzánk és a világ egységes lesz.’ John Lennon
No Comments