Igen a ZENE, nagyon fontos része az életemnek, de hogy pontosan mit is jelent számomra és mit gondolok erről a szóról ha eszembe jut, még sosem írtam le vagy mondtam el, pedig rengeteg mindent tudok róla mondani.
Úgy döntöttem most elmondom, az alábbi bejegyzésem erről fog szólni.
Először is ha arra gondolok ZENE, valami nagyon kellemes, bizsergető érzés jár át, mint amikor az ember szerelmes és pillangó röpködnek a gyomrában, legalábbis van egy ilyen amerikai kifejezés: ‘You Give Me Butterflies’ vagyis megmozgatsz bennem valamit. Nekem ilyen a zene, megmozgat, mindig inspirál, mindig érdekel, még akkor is amikor nehéz napokon elbizonytalanodom és megkérdőjelezem, hogy van-e jogom ezzel foglalkozni tényleg ez-e az én valódi létfeladatom? Igen vannak rosszabb napok amikor ilyen gondolatok is átfutnak az agyamon, de aztán az az erő amivel a zene hat rám, mindig feledteti és kimossa a fejemből ezeket a negatív hangokat.
A ZENE nekem mindig is egyenlő volt a minőséggel. Kiskorom óta hallgatok komolyzenét, operát, jazzt, már Anyu pocakjában hallgattam Maria Callas-t és Chopin-t, mind két művész a mai napig nagy kedvencem, előbbi a hangja, a drámai előadásmódja és a különleges története miatt, utóbbi a darabok miatt amiket komponált, az érzékenysége és a melódiái miatt, amik senki máséhoz nem hasonlíthatók.
Már kiskoromban zavart, amikor egy dalt rossznak hallottam, amikor a szöveg semmitmondó volt, amikor az énekes nem énekelt jól, amikor a zene nem volt érdekes, hanem sablonos volt és inkább zavaró, mint kellemes. Sosem szerettem a rossz zenéket, persze, hogy mi a jó és mi a rossz, ez nagyon szubjektív, mára már annyira szubjektívvé vált, hogy milliók tudnak rajongani olyan zenékért, amikkel engem a világból ki lehet kergetni és pár száz ember hallgat meg olyan zenéket és zenészeket, akiknek a lába elé borulnék, mert annyira lenyűgözően csodálatosak. Sokat gondolkodom azon, hogy vajon miért nem ugyanazt halljuk jónak én és a milliók?
Az emberek többségét olyannak látom ebben a tekintetben, mintha meg lenne babonázva, mintha egy ködfátyol borulna a fülére, ami elhomályosítja és megszépíti azt a produktumot, amit ha látna éles szemmel a maga valójába ő is rácsodálkozna annak elképesztően gagyi mivoltára.
A világ színes és különbözőek vagyunk és ez így van rendjén, de vajon volt olyan időszak amikor ugyanazokat a zenéket hallották jónak az emberek, vagy az ízlésbeli különbségek más korokban és történelmi időszakokban is ennyire különböztek egymástól.
Változunk és a világ is és ezzel sincs baj, de néha nagyon vágyom rá, hogy minden ember ugyanazt hallja jónak és lássa szépnek és valamivel magasabb legyen az igényszint és több embert meg tudjanak szólítani azok a zenék amik valóban értékesek.
És hogy szerintem mitől lesz értékes egy zenei produktum?
Attól ha az írója és az előadója tényleg képzett zenész vagy tanult és nem csak ösztönösen csinál valamit. Semmi bajom az ösztönösséggel, de nem árt némi technikai és elméleti tudás ahhoz, hogy valaki tényleg tudjon komponálni, nem is beszélve arról a rengeteg fáradtságos munkáról amit valaki szorgalmasan befektet abba, hogy zenésszé váljon, hogy megtanuljon játszani egy hangszeren, hogy megértse a szolfézst, hogy megértse mi a zene és mit jelent zenélni. Persze sokan azt vallják, ha már valaminek van ritmusa és vannak hangok benne, az zene, de nekem nem ez a zene.
A zene valami több, valami nagyobb, valami szellemibb, valami amiben ott van a tudás, a tehetség, a szorgalom a felelősség és a tartalom! Nekem ezt jelenti a kifejezés: ZENE.
Biztosan van aki egyet tud velem érteni és olyan is akad, aki nem, remélem egyre többen lesznek olyanok akik ugyanezt gondolják és több ember fogja letenni a voksát az igényes zenei produktumok mellett, mint azok mellett, amik inkább butítanak, mint nemesítenek.
No Comments